1996 júliusában egy rendőrségi vezető két, a hadsereg büntetőszázadából megszökött roma férfit lőtt agyon az Észak-nyugat bulgáriai Lesura faluban.

1996 júliusában egy rendőrségi vezető két, a hadsereg büntetőszázadából megszökött roma férfit lőtt agyon az Észak-nyugat bulgáriai Lesura faluban. Az elkövető parancsnoksága alatt egy négy rendőrből álló különítmény rájuk talált, és a menekülni próbáló fegyvertelen embereket a parancsnok agyonlőtte. A fegyverhasználat körülményeit törvényesnek találták a hatóságok. A bulgár Helsinki Bizottság és az Eberi Jogi Projekt, valamint az Európai Roma Jogok Központja által biztosított ügyvédek azzal érveltek a beadványban, hogy a két férfi halálát az a szabályozás és gyakorlat okozta, amely lehetővé tette a fegyveres erőhasználatát egy indokolatlan esetben, és nem vizsgálta ki alaposan a haláleseteket.

A bírósági ítélet kifogásolta, hogy a jelenlegi bulgár (egyébként nem publikus) szabályozás akár kisebb vétségeket elkövetők letartóztatásakor is engedélyezi a fegyverhasználatot.

Az ügy precedensértékét azonban az adja, hogy a bíróság - most először - elmarasztalta a kormányt azért, mert nem vizsgálta ki, hogy a cselekménynek lehetett-e rasszista alapja. Az indoklás szerint "erőszakos incidensek, és különösen állami ügynökök keze által okozott halálesetekben a hivataloknak külön felelősségük, hogy mindent megtegyenek annak feltárására: rasszista motivációk vagy előítéletek szerepet játszottak-e az ügyben. (.) Az igazságszolgáltatási gyakorlattal kapcsolatos közbizalom fenntartása megkívánja, hogy az államok ilyen ügyek kivizsgálásakor különbséget tegyenek a szükségtelen fegyverhasználat és a rasszista gyilkosság között mind a szabályozásban, mind a gyakorlatban". A bíróság azt is megfogalmazta, hogy azokban az esetekben, ahol a hatóságok nem végzik el a feltűnően szükséges vizsgálatokat, és nem veszik figyelembe a lehetséges diszkrimináció bizonyítékait, a bizonyítási teher a kormányokra hárítható.