Mint minden más gimnáziumnál, a főcél itt is az, hogy a diák továbbtanuljon. Kerékgyártó Edina, az iskola igazgatóhelyettese mindegyik évfolyamról nyilvántartást vezet.

A két éve átadott új épület Pécs külvárosában, kertvárosi környezetben, a kollégium pedig három percre fekszik. A házat azok figyelmébe ajánlom, akiknek tetszik a Mammut áruház és az új Gellért téri ivókút, hátha fejlődik az ízlésük.

A Gandhiba most 242 diák jár, közülük 206 kollégiumban lakik. Az iskola hat és négy évfolyamos osztályokat indít. Be lehet adni a felvételi kérelmet hagyományos módon, de a Gandhinak van egy iskolalátogató csoportja, amelynek tagjai a felvételi előtt végigjárják Somogy, Tolna és Baranya megye általános iskoláit, és a tehetséges roma diákokat - és a szüleiket - megpróbálják rávenni, hogy jelentkezzenek a gimnáziumba. A döntés nem könnyű, mert tudják, hogy ezután szétszakad a család. Az iskola viszont szinte mindenben segít, ha kell, ingyenes a kollégium, az ellátás, sőt még a hazautazás költségeit is fedezik.

Szóval elvileg minden adva van. A lemorzsolódás mégis körülbelül ötvenszázalékos. Sok gyerek nem bírja a követelményeket, sok a fegyelmi probléma is. Amit lehet talán otthon csinálni, azt nem lehet a kollégiumban. Vagyis inni, kimaradni. Hiányzik a család és az addigi környezet: egy kis falu után Pécs nagy váltás.

A Gandhiban minden diák kötelezően tanulja a beás és a lovári nyelvet, tanítják a cigány kultúrát is. Külön oktatják a konfliktuskezelést is romák és nem romák között. Erre speciális tréningek vannak és külön szociális munkás.

Mint minden más gimnáziumnál, a főcél itt is az, hogy a diák továbbtanuljon. Kerékgyártó Edina, az iskola igazgatóhelyettese mindegyik évfolyamról nyilvántartást vezet: - Az első osztály 2000-ben érettségizett, akkor a tizennyolc végzősből csak ketten nem tanultak tovább, kilencen egyetemre vagy főiskolára, heten pedig szakképzésre mentek - mondja. - 2001-ben huszonegy diák végzett, ekkor már tizenhatan jelentkeztek felsőoktatási intézménybe és hárman szakképzésre. Körülbelül ugyanez volt az arány egy évvel később, tavaly a huszonhat érettségizőből tizenegy ment egyetemre, főiskolára, tízen pedig szakképzésre vagy magániskolába.

A papírokból kiderül, a legnépszerűbb szak a szociális munkás, a szociálpolitika, az óvónő és tanító.

- Egyre inkább tudatosítják a diákok, hogy ha sikerül elvégezniük egy főiskolát vagy egyetemet, fontos feladatuk lenne, hogy kialakítsák a véleményformáló cigány értelmiséget. Igaz, akik nem tanulnak tovább, azoknak sincsenek rossz esélyeik, az iskolában meg lehet szerezni a jogosítványt, fizetjük a nyelvvizsga költségeit, lehet tanulni alkalmazott közgazdaságtant, rendészetet, informatikát, sőt dajkaképzés is van. De mindenben támogatjuk azokat, akik tovább akarnak tanulni, tizenegyediktől már vannak csoportos fakultációk, az utolsó évben pedig már egyetlen diáknak is indítunk felvételi előkészítőt.

Egy földrajz-fakultációt nézek meg, és fényképezem is, de csak négyen maradnak a helyükön, a többiek az osztály másik részébe húzódnak. Beszélgetni sem nagyon akarnak, pedig hozzászokhattak az újságírókhoz: minden héten érkezik egy valahonnan a világból, akinek fölhívták a figyelmét erre a kuriózum iskolára.

Azért találok valakit, aki kötélnek áll. Lakatos Csaba négy éve érettségizett. Első felvételijén egy ponttal maradt le a pesti orvosi egyetemről, utána egy évig készült az újabb felvételire, közben pedagógiai asszisztensként, éjszakai felügyelőként dolgozott a Gandhiban. A következő felvételin már 125 pontot ért el az ELTE biológia szakán. Csak egy évig maradt Budapesten, de ő nem az előítéletek miatt ment vissza Pécsre.

- Nagy és idegen volt számomra a főváros. Ráadásul drága is volt, egy hónap alatt 45 ezer forintból jöttem ki. Tízen vagyunk testvérek, ez így kicsit sok volt. Ráadásul munkát sem találtam, de nem azért, mert roma vagyok. Próbáltam nyelvvizsga-előkészítő tanfolyamra jelentkezni vagy valami más diákmelót találni, de nem nagyon tudtam összeegyeztetni az órarendemmel. Ahol dolgoztam volna, azt mondták, hogy lenne más, aki jobban ráér. Az egyetemen jól éreztem magam, nem bántottak. A barátaimat viszont érte bőven inzultus, egyikőjükkel egy vizsgán a tanár - miután minden kérdésre kitűnően tudta a választ - közölte, hogy "fiatalember, jó lesz magának a négyes is". Nagyon kiborult. Most a Pécsi Tudományegyetem biológia-környezettan szakán vagyok másodéves, és a Gandhiban tanítok lovárit.

Óra közben sétálok az épületben, a falakon indiai képek, rajzok, és mindenütt felmosószerreklámba illő tisztaság. Kulturált, nem hivalkodó, modern építészet, tágas, egyszerű terek; a Gandhi sikere nem a tervezőkön fog múlni.

Tizenkettedikesekkel találkozom, azt mondják, az ő osztályukból már mindenki tovább akar tanulni. Az érettségitől nem tartanak, a felvételitől annál inkább. Az érettségin mégiscsak ismerős tanárok vannak. Õk az ötödik érettségiző osztály, nekik talán már egy kicsit könnyebb helyzetük van. Mert nemcsak tanítani jönnek vissza a már végzett diákok, hanem azért is, hogy elmeséljék, milyen romának lenni magyar egyetemen.