A kutató lényegesnek tartotta az átgondolt és komoly kormányzati szerepvállalást a szegénységben élők felzárkóztatásához, társadalmi integrációjához.

Az ilyen helyzet "a következő generációkra átörökített hátrány" - tette hozzá, megemlítve, hogy az e csoportokhoz tartozóknak nemritkán már a második, harmadik nemzedéke munkanélküli.

Elmondása szerint a kutatók általában azokat tekintik kirekesztetteknek, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát, vagy velük egy háztartásban legalább két olyan ember él, aki nem tanul, nincs munkája és nyugellátásban sem részesül.

A társadalom legalján erősen összeadódnak a hátrányok - tette hozzá.

Szavai szerint a 80-as évek végén Magyarországot egyszerre érték el a "harmadik ipari forradalom" évtizedeken át elhárítani kívánt hatásai és a rendszerváltás hozta változások. Mindezt a kutató "az ország legsúlyosabb békebeli válságaként jellemezte".

"Akik kiestek 1989 és 1992 között a munkaerőpiacról, azok többsége nem tudott soha visszatérni oda" - mondta, hangot adva azon álláspontjának, hogy "a gazdasági fellendülésnek nyoma sincs Magyarország legszegényebb régióiban".

Az "etnikai hátrányokkal súlyosbított szegénységről" szólva Ladányi János arról beszélt: Magyarországon élesebb és nehezebben átjárható a szegénység és az úgynevezett mélyszegénység közötti határvonal, mint azokban a térségbeli államokban, ahol kisebb a roma népesség aránya.

Szavai szerint az össznépesség mintegy hat százalékát adó romák közül kerül ki a "tartósan kirekesztettek" harminc százaléka; ami azt mutatja, "a cigánynak nevezett népesség" kétötöde tartozik ebbe a körbe. Eközben a romák 20-25 százaléka esetében "semmiféle kirekesztettség nem igazolható", körükben "valamifajta gyenge és kezdeti polgárosodás jelei" mutatkoznak.

A kutató lényegesnek tartotta az átgondolt és komoly kormányzati szerepvállalást a szegénységben élők felzárkóztatásához, társadalmi integrációjához.