BALOGH LAJOS: 1995-ben alakultunk meg öt képviselõvel. Az ezt megelõzõ idõszakban a cigányok képviseletét egy, a város képviselõtestületében cigány képviselõ látta el. 1995-ben azonban úgy láttuk jónak, ha megalakítjuk a saját önkormányzatunkat. Kezdetben két nem-cigány képviselõ is dolgozott velünk: Fejes Attila és Mandák Attila. Az 1998-as önkormányzati választásokkor azonban úgy döntöttek nem vállalnak tisztséget a cigány kisebbségi önkormányzatban.

Jó kapcsolatot sikerül kiépítenünk az önkormányzattal és a többségi társadalommal is. Épp egy órával ezelõtt járt itt a polgárõrség parancsnoka, aki lopási ügyben kért tõlünk segítséget, mert nem akarja a rendõrséget bevonni az ügybe. Karöltve mentünk házról-házra, s próbáltuk elintézni az ügyet.

B. L.: A helyi cigányság képviseletét a megfelelõ helyen és a megfelelõ szinten. Én úgy gondolom, hogy ez az elmúlt négy évben 30-35 százalékban sikerült is. Kimagasló eredményeket nem tudunk felmutatni, ami rajtunk is múlott. Négyéves mûködésünket folyamatosan belsõ háborúk kísérték. Ez vezetett késõbb az elnökcseréhez. Az önkormányzat elõzõ elnöke többet ártott a cigányságnak, mint használt. Mire erre rájött, eltelt három év. Ez idõ alatt nagyon sok pályázattól estünk el, mert egyszerûen a többségi társadalom képviselõi sem voltak hajlandóak leülni vele tárgyalni. Az elnökváltással újra kellett építeni belsõ és külsõ kapcsolatainkat, gyakorlatilag az egész önkormányzatot. Nagyon rövid idõnk maradt bizonyítani.

BARI JÓZSEF: Alapjában véve úgy gondoljuk, hogy az elmúlt négy év sikeres és eredményes volt. A mostani képviselõtestület hatékonyabban mûködött, mint az ezt megelõzõk. Én azt gondolom, hogy jó ciklust zártunk, mind a kultúra ápolása és fejlesztése, mind az oktatás, mind pedig a munkahelyteremtés terén.

Igazán kimagasló eredményeket a kultúra terén értünk el. Megteremtettük a feltételeket cigány hagyomány és a kultúra tradicionális elemeinek gyakorlására. Minden évben megrendeztük a kulturális cigány fesztivált, ahol cigány elõadók és mûvészek, az iskolás kortól az idõsebb korosztályig megmutathatták tudásukat. Kiemelném még az évente megrendezett cigánybált, amit önkormányzatunk egy közalapítvánnyal közösen szokott megrendezni. A cigánybál bevételeit a hátrányos helyzetû cigány gyerekekre fordítottuk

B. L.: Az állami támogatás évente 650 000 forint. Ez sajnos elég kevés, “skót” a mi államunk. Ezt az összeget az a település is megkapja, ahol ötven cigány van, és az is, ahol öt-hatezer cigány él. Az elosztást differenciálni kellene. Nekünk a többi településhez viszonyítva még tûrhetõ a helyzetünk, mert mind a polgármester úrral, mind pedig a gazdasági vezetõkkel le tudunk ülni egy asztalhoz, és meg tudjuk velük beszélni vagy értetni, hogy nekünk mire lenne szükségünk. Az önkormányzat évente 3,5-4 négymillió forinttal támogat minket. Ez a forrás esetleges. A mindenkori vezetésen múlik, hogy megkapjuk-e vagy sem.

B. J.: Egerben úgy hatezer cigány él. Ám a városban nemcsak Cigány Kisebbségi Önkormányzat mûködik, hanem Görög- és Lengyel Kisebbségi Önkormányzatok is vannak. A probléma az, hogy míg a görög és lengyel kisebbség lélekszáma mindössze 10-20 fõre tehetõ a városban, addig szinte ugyanannyi költségvetésben részesülnek, mint a cigányok. Ez az elosztási rendszer nem igazságos, mert ahhoz, hogy eredményeket tudjunk elérni sokkal nagyobb támogatásban kellene részesülnünk. Kevés pénzbõl gazdálkodunk tehát, de remélem, hogy a következõ ciklusban sokkal több helyi támogatásban részesülünk.

B. L.: A legnagyobb probléma munkanélküliség. A jövõben ezt hatékonyabban szeretnénk kezelni, mint eddig tettük. Mostanra rábírtuk a helyi vállalkozókat, hogy vállalják fel a cigány munkanélkülieket is. A cigányokkal szembeni negatív diszkrimináció a mi városunkban is jelen van, és ezt a romák pontosan tudják. Amikor elmennek egy álláshirdetésre jelentkezni, azt mondják nekik, hogy az állás már betelt. Azt hiszem ismerõs a történet.

Régi elképzelésünk, hogy megpróbálunk olyan jogosítványra szert tenni, amely lehetõvé teszi a munkahelyi diszkrimináció orvoslását. Nagy segítség lenne az is, ha a munkaügyi kiközvetítések rajtunk keresztül történnének, vagy legalább a munkaügyi központba delegálhatnánk cigány embereket.

B. J.: A cigányokkal szembeni elõítéletek a rendszerváltás óta teljesen eluralták a magyar munkaerõpiacot. Ha bármelyik cégnél munkaerõre van szükség már a munkaügyi központban kikötik, hogy cigányt ne küldjenek. Ezekben az esetekben egyáltalán nem biztos, hogy az iskolai végzettség hiánya miatt nem akarják foglalkoztatni a cigányokat. Azt látjuk, hogy a megkülönböztetés a bõrszínen és a származáson alapszik. A munkaközvetítõkben már meg sem kérdezik a munkára jelentkezõk iskolai végzettségét, ha az illetõ roma származású. Azt volna jó elérni, hogy a cigányok és nem-cigányok számára egyaránt kiírt munkahelyeket nem a bõrszín, hanem a képességek és az iskolai végzettség szerint osztanák el. Ha ezt el tudnánk érni, akkor nagy dolgot tudnánk véghez vinni. De ez nem csak a Kisebbségi Önkormányzaton múlik, hanem mindig a hatalmon lévõ kormány programjától. Arra várunk, hogy megalkossák az antidiszkriminációs törvényt. Erre égetõ szüksége lenne a magyarországi cigányságnak.

ROMNET: Vannak Egerben kisegítõ iskolák?

B. L.: Igen, vannak. Ezekben az iskolákban sajnos 90-95 százalékban cigányok tanulnak. A 14-es számú Általános Iskolát például mi is támogatjuk. Pályázataikat rajtunk keresztül adják be, s javaslatokat teszünk a programokra vonatkozóan. Szoktak is nyerni a pályázatokon, de ez mind-mind kevés. Ezek a gyerekek már kiskorukban megszokják, hogy olyan környezetben tanulnak, ahol nem szeretik õket. Ezeknek a gyerekeknek már most elveszik az élettõl is a kedvüket, mert már most hátrányos helyzetbõl indulnak. Hiába tesznek meg mindent a tanárok. Az Oktatási Minisztériumnak meg kellene vizsgálnia, hogy mi az oka annak, hogy ilyen nagyszámban kerülnek be a cigány gyerekek ezekbe az iskolákba. Ezek a gyerekek sem hülyébbek a többiektõl. A legnagyobb probléma talán az, hogy õk nem Nike-ban vagy Adidas-ban járnak iskolába.

B. L.: Sajnos meg van kötve a kezünk. Nem adakozók már azok a vállalkozók akik valamikor adtak, mindegy hogy mit, meg mindegy hogy mennyit, a lényeg az volt, hogy akartak segíteni. A mai világban nem tudom miért, de ha valaki minél gazdagabb annál zsugoribb. Összességében azt mondhatjuk el, hogy minden területen értünk el valamit, elsõsorban a kultúrában, ahogy már azt az elõbbiekben említettük. Az oktatás és a munkahelyteremtés területén értünk el eredményeket de ezek kevésbé kézzelfoghatók.

Ez egy borzasztóan hálátlan feladat. Kettõs nyomás van rajtunk. Egyfelõl a romák, másfelõl az önkormányzat részérõl. A belsõ harcok pedig nagyon megnehezítik a dolgunkat. Olyan emberek is, akik eddig jóformán csak ártottak a cigányságnak, most várveregetéssel járják a házakat, hódítani akarnak, ellenünk beszélnek. Azt mondják, hogy mi nem értünk semmihez, nem tudunk semmit. Le kellene vonniuk a konzekvenciát a Cigány Önkormányzat négy éves tevékenységébõl, nem pedig a választások elõtt egy-két hónappal hangoskodni. A választásokat azonban úgyis a polgárok fogják eldönteni, s ez így helyes. Mi továbbra is szeretnénk folytatni a munkánkat. Ehhez újból megpróbáljuk elnyerni a választók bizalmát.

B. L.: Egy pár cigány vezetõ mai nap is a saját gesztenyéjét kapargatja. Legyen az a parlamentben, a megyeházán vagy bárhol. Nagyon szép pénzekért ül ott Bólogató János módjára, s nem a cigányság érdekeit szolgálja. Úgy tûnik, hogy mi végezhetünk bármilyen iskolát, lehet bármilyen iskolai végzettségünk vagy rátermettségünk, az a kis c betû akkor is ott van rajtunk. Magyarul beszélõ emberek vagyunk, magyarul értünk, itt születtünk. Én azokat tartom kisebbségnek, akik valami elõl menekülve jöttek be az országba. Nem tudom, hogy Magyarország 10-15 százalékát miért nevezik kisebbségnek. Ezek az emberek több évszázada élnek ebben az országban. Ezek nélkül az emberek nélkül se kultúrája, se ipara, se iparosai nem lennének ennek az országnak. Bár az iskolai végzettségben óriási lemaradásokat kell behoznunk, de errõl is a többségi társadalom tehet. Mert minden ember egyformának születik. A cigányság már bölcsödében, óvodában, iskolában találkozik a hátrányos helyzettel. Azért vannak tele a börtöneink és útjaink, mert meg kell élniük valamibõl. Õk embert nem öltek, mint mások. Õk nem tudnak százmilliárdokat lopni, mint mások.

B. J.: A cigány politikai közéletet óriási megosztottság jellemzi. Úgy gondolom ezt a Fidesz-kormány idézte elõ. A megosztottság jobb és baloldalra történt. Pedig tudjuk, hogy a cigány emberek mindig egy balos érzelmû emberek voltak.

A cigány társadalom megosztottságának következtében a választásokkor a cigánypárt sem került be a parlamentbe. Azt kellett tapasztalnunk, hogy inkább MSZP és FIDESZ pártiak voltak az emberek. Ha Magyarországon élõ, véleményem szerint több mint egymillió a cigány összefogott volna, lett volna egy olyan vezetõjük, aki összefogja õket, akkor elértük volna az ötszázalékos bejutási küszöböt.

B. L.: A cigány pártokat a nagyobb pártok szándékosan verték szét. Elszívták a vezetõiket, mert tartottak attól, hogy létrejön Magyarországon a harmadik legnagyobb politikai erõ.

Én MSZP-és vagyok, alapító tag. De nem éreztem sem én, sem mások az MSZP támogatását. A Fidesznek volt egy nagyon rossz házassága a Flórival. Mindannyiunk nevében beszélt, és Orbán Viktorék rögtön rácsaptak. Azt gondolták hatalmas bázis van mögötte. Nyolcvannégy-nyolcvanhatezer tagot számoltak akkor a Lungro Dromnak, és ez a Fidesznek nagyon jól jött volna. A Flóritól a Lungo Dromosok azonban teljes egészében elálltak. Nem tudom, hogy jelenleg van e nyolcszáz embere a nyolcvanezerbõl. Õt és a sógorát bevitték a parlamentbe, és nagyon szép kis aprópénzért ott ül. Olyan gyönyörûen tud hallgatni és bólingatni, hogy az embereknek hányingerük van tõlük.

Minket még egyszer sem kerestek meg. Miért nem? Ne csak azokat környékezzék meg, akiktõl a hasznot várják! Nagyon-nagyon örülnénk annak, hogy ha Tabajdi úr a fõcigány, nemcsak kisebbségi kiskirály lenne, hanem segítene az iskolát végzett cigány embereink bejuttatásában. Döntsünk mi a saját sorsunk felõl. Vannak egyetemet, jogot végzett embereink. Azok az emberek mihez kezdenek majd akkor? Minek tanultak? Így, mindig csak másodhegedûsnek lenni mindenhol, egy picikét furcsa. Ezen kellene elgondolkodnia a magyar államnak.